Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balatonfűzfő

Az állami tulajdonú Nitrokémia Zrt. birtokolja azt a négyezer négyzetméteres, két szintre és három teremre tagolt, keskenynyomtávú vasúttal felszerelt hatalmas barlangrendszert.

A földalatti erőmű termeibe a Nitrokémia gyártelep északi végében lévő, az egyik jellegtelen irodaépületbe rejtett csigalépcsőn vezet az út, majd egy körülbelül húsz fokban lejtő hosszú folyosón kell leereszkedni, hogy egyből egy erkélyszerű platformon kikötve elénk táruljon az első szépen bevilágított, barlangszerű tér. A méretek impozánsak, a hangulat, amit a hely áraszt magából, szinte leírhatatlan.
Az erőmű három, egyre mélyebben elhelyezkedő hatalmas csarnokban dohogott, a csarnokokból kettő kétszintes volt. A termeket zegzugos folyosók, lépcsők kötik össze, van ahol a még meglévő sínek mutatják, merre vitték a szenet vagy éppen a salakot. A visszhangos, tojásdad boltíves termek valamiféle furcsa egyházi hangulatot árasztanak, a kétemeletnyi belmagasságú meszelt falak közt olyan érzése támad először az embernek, mintha egy régi református templomban lenne.
 
Még az ördög trónját is meg lehet találni: a második terem végében a szétszedett kazán talapzatának vöröses téglafalai gigantikus fotelt formálva állnak, szinte magunk előtt látjuk, ahogy tömött sorokban vonulnak el Belzebub előtt az elkárhozott lelkek.
A föld mélyébe zárt erőmű természetesen nem volt olyan öreg, mint az ördög, építését 1924-ben kezdték el, bár előkészítő munkák már egy évvel korábban is folytak. Az eredeti célja az volt, hogy a lőport gyártó Nitrokémiának biztonságosan szolgáltasson gőzt és energiát – ebben a sorrendben, hiszen a lőporgyártás egyik legfontosabb kelléke a gőz – még háborús helyzetben is.
 
Bár helyenként több tíz méterrel vagyunk a felszín alatt, az erőművet nem "belebányászták" a földbe. Hanem ástak egy borzasztó nagy árkot, abba beleépítették a létesítmény nagy részét, turbinákat, kazánokat, csöveket, létrákat, vezetékeket, ésatöbbiket, majd az egészet betemették. Igaz, a gyártelep vasútállomásától a kazánokhoz vezető ötszáz méter hosszú iparvágány alagútját, valamint néhány kisebb folyósót feltehetően bányászati technológiával alakítottak ki.
Sokat persze nem tudni a munkáról: a gyár átalakulása, szétválása és profilváltása során a belső iratanyag elkallódott vagy megsemmisült, legnagyobb sajnálatunkra archív fotók sem nagyon maradtak fenn. A létesítményről és a beruházásról nyilvános feljegyzések sincsenek, sőt, a Nitrokémia-dolgozók szerint a fűzfőieknek is legfeljebb csak a fele tud a föld alatti objektumról, holott abban egykor száznál is többen dolgoztak; egy-egy műszakban hetven-nyolcvan ember volt a föld alatt.
A gyár annyira titkos létesítmény volt egészen a kilencvenes évek elejéig, hogy a telekkönyvi nyilvántartásban is csak egy nagy fehér foltként szerepelt az egész gyárterület. A cégnek még a kilencvenes években is opciós szerződése volt a honvédséggel: ha kérték volna, bármikor minden más munkát félretéve azonnal át kellett volna állni a harcászati célú lőszergyártásra.
 
Az 1924-ben kezdett beruházás után 1927-től működött az erőmű. Bár a harmincas évektől a hatvanas évek közepéig folyamatosan fejlesztették, a kapacitását is bővítették, az 1972-es leállításáig lényegében változatlan volt a gépparkja.
Kezdetben óránként 12 tonna gőz és 1 megawatt villamos energia előállítására képes erőmű kapacitásait – bár a gőztermelést jelentősen tudták növelni – az üzem a hetvenes évekre kinőtte, ráadásul a működése gazdaságtalanná is vált. Ezért döntöttek 37 éve úgy, hogy a széntüzelésű erőmű helyett egy felszíni, olajtüzelésűt állítanak üzembe mire az elkezdett teljes kapacitáson termelni, jött a nagy olajárrobbanás, és a működése éppúgy gazdaságtalanná vált, mint korábban a föld alattié volt.
A kilencvenes évek közepéig, több mint húsz éven át, minden érintetlen volt a föld alatt. Aztán valaki úgy döntött, hogy az egészet eladja ócskavasnak Így a föld alatt nem maradt más, mint néhány csonka csővég, és a három hatalmas csarnok. Valamint az alsó szintre vezető iparvágány, amelyben egy speciális, fűtőtér nélküli, csupán a betáplált gőzzel hajtott kicsi mozdony vontatta a szenescsilléket.
A szénszállító útvonal a leghosszabb a három közül, ami 560 méteren át az erőműbe vezet,
 
 

Balatonfűzfő

Dátum: 2011.09.08
Fénykép: 21
Mappák: 0